Varga - Lakó Györgyi festőművész-kerámikus, 1977-ben születtem Budapesten, ahol jelenleg is élek és alkotok. Nógrád megyében, Szirákon éltem gyermekkoromban. A már önmagában is festői környezet a későbbiekben is meghatározó helyszín maradt számomra. A vidék, a békesség, hatalmas tágas terek, a szabadság, lecsendesedés-elmélkedés, a harmónia és az élet, ezek voltak mindig az inspirációim. Édesapám hatására az élővilágot és a természetet közelebbről megismerhettem, nagymamám csodálatos rajzai pedig mély benyomást tettek rám. Általuk az alkotás iránti érdeklődésem szabad utat nyerhetett. Iskolai éveim alatt is a rajzolásban és egyéb kreatív foglalkozásokban tudtam igazán kiteljesedni. Ebben találtam meg leginkább az önkifejezésemet. Ceruza/szénrajzok felé irányult a figyelmem. Elsősorban portrékat, kézmozdulatokat rajzoltam. Szüleimen keresztül megismerkedhettem a kerámia művészet szépségével is. A gimnázium befejezése után kerámiaformázó iskolában helyezkedtem el és szereztem bizonyítványt. Itt még inkább megmutatkozott, hogy a művészet, alkotás, kézművesség az én területem. Mégsem ezt az utat választottam, de a rajzolás továbbra is megmaradt. Az első olajfestékkel való próbálkozásom édesapám születésnapjára készült alkotás volt 1999-ben. A "Sárgarigó" nagy hatást gyakorolt környezetemre és bátorságot adott a színek és az olajfestészet további megismerésére. Ebben az időben került kezembe Dallos Sándor: Aranyecset és a Napfény szerelmesei című regények, melyek Munkácsy Mihály életéről és munkásságáról szólnak. Ennek a műnek köszönhetően, teljesen magával ragadott a festészet és Munkácsy alkotói mivolta. Szabadidőmben tanulmányoztam a híres festők életét, alkotásaikat, különböző stílusokat, technikákat. Ezzel kibontakozni kezdett saját stílusom is. Az impresszionizmus vált az iránymutatómmá. Egyre többet rajzoltam és már a festés, színkeverés is közel került hozzám. Ekkor festettem meg a holland festő, Vermeer: Tejet öntő lány című képét akvarellel. 2005-ben olajfestményként is elkészítettem. Néhány évre a ceruzát és az ecsetet felváltja a fényképezőgép, és a természet/életképek fotózásában éltem meg alkotói készségemet, de mégis visszafordultam a festészet irányába, kedvenc fotóimról festmények is készültek. Magasabb szintre szerettem volna emelni tudásomat, ennek érdekében jelentkeztem egy festőtanfolyamra. Az alapoktól kezdve, a portréfestésen át, egészen a tájképfestészetig tanultam és azóta is folyamatosan képzem magam. Az elmúlt években egyre nagyobb az érdeklődés a festményeim iránt. Sok elismerést kaptam, ebből kifolyólag szervezem kiállításaimat. Célom, hogy az ecset által közvetített érzéseimet, gondolataimat osszam meg az emberekkel. Ezáltal ők is azonosulhassanak a fény, a remény és a harmónia szimfóniájával.